2010. június 3., csütörtök

Szívből sosem elég

Mióta megvan az új, mélyvörös mázam, egyszerűen nem tudok betelni vele! Legszívesebben mindent abba mártogatnék folyamatosan. Nem maradhattak ki a kerámia szívecskéim sem, természetesen. Közkedvelt formák ezek nálam régóta, és a Meskán eladott legelső termékeim, a szív kitűzők kistesói készültek most el, fülbevaló formájában. A másik füli pedig egyszerűen csak bódítóan mélyvörös. Nekem ennyi elég is.

10 megjegyzés:

  1. húú, de szépek - különösen az a pirosabb :))
    van otthon lehetőséged kerámiázni? mmint kemence is?

    VálaszTörlés
  2. Tori, apukám kerámikus :) Az egész ékszer-szeretetem abból indult, hogy kerámia ékszereket kezdtem csinálni. Aztán jött mellé a gyurma és az üveg újabban. Egy óriás, ipari kemencénk van + műhely a ház aljában :)

    VálaszTörlés
  3. óóóóóó, aztamindenit de szuper :))) iiimádom a kerámiát, annyira szép... meg az üveg meg a gyurma is persze, de a kerámia.. az a legszebb :) (mondjuk az üveget is nagyon szeretem, de én 'csak' ablakokkal foglalkoztam, ékszerrel sajnos nem vol lehetőségem)

    VálaszTörlés
  4. Tiffanyval foglalkoztál? :) Most lefotóztam jó pár kallódó kerámiát, majd jönnek a blogra lassanként. És szeretném majd a kerámiás albumom is normálisra megcsinálni hogy áttekinthetőbb legyen. Szóval majd mutatok, hogy mik vannak nálunk... :)

    VálaszTörlés
  5. nem egészen, de olyasmi. építészeti síküvegnek hívják - azt hiszem, ez nem ugyanaz, bár Tiffany-témában nem vagyok otthon egyáltalán, szaktörin tanultam róla valamit, de ez az emlék már picit megkopott :)
    várom nagyon a kerámiákat :)))
    és amúgy Te ezt tanulod/tad is komolyan? mmint, hogy 'csak' ékszereket, apróbb dolgokat készítesz vagy mást is?

    VálaszTörlés
  6. Ahaa, értem :) Érdekesen hangzik ez is, nagyon!

    Sajnos én korongozni egyáltalán nem tudok. Volt régen pár próbálkozásom ez irányban, de abbamaradt. Apa se nagyon szerette volna, ha megtanulom a kerámiázást. Szóval csak ékszerekkel foglalkozom, pici, kézzel gyúrható tárgyakkal. Mázazni, engóbozni, szivacsolni, díszíteni persze megtanultam valamennyire, de azt is csak kis felületeken, amit az ékszer megkövetel. :)

    VálaszTörlés
  7. Miért nem szerette volna? Nem az a cél az ilyen típusú családokban, ahol a szülő(k) kézműves tevékenységből élnek, hogy a gyerek továbbvigye? Mert ok, ha nem eröltetik, de ez picit furi nekem. :-)

    Kézműves táborokban kerámiáztam, de nem díszítettünk, csak korongoztunk, majd betették a kemencébe. :-)

    VálaszTörlés
  8. igen, igen, érdekes is volt :) a legjobb pedig benne, hogy viszontláthatom a vizsgamunkám az egyik karunk ablakaként :))

    tényleg, miért nem szerette volna? ahogy gondolkozom, az egyetlen, ami nekem rossz volt a kerámiában, hogy nagyon-nagyon szárította a kezem - jó, gondolom, az, aki komolyan csinálja, biztos tud több rosszat is

    VálaszTörlés
  9. Régen még a kerámiából meg tudtunk élni úgy, hogy csak és kizárólag ezt csinálta apa. Ma már ez sajnos nem megy. Elég küzdelmes kézműves berkekben a fennmaradás. Szóval, azt nem szerette volna, ha hivatásszerűen ezzel foglalkozom és nem tanulok ezen kívül mást semmit. És ezt valahol meg is értem.

    Természetesen, ha nagyon erősködtem volna, megtanított volna a dolgokra biztosan. De korábban meg engem ez egyáltalán nem érdekelt. Most sem érzem úgy, hogy komolyabban bele kéne vágnom. Azért a korongolás + magas fokú népi iparművészet egy egészen más világ. Ehhez egészen komoly odaszántság kéne. Ez bennem (egyelőre) még nincs :)

    VálaszTörlés
  10. áá, így már teljesen világos! kár.. bár ma mindenféle egyedi cuccal nehéz fennmaradni..
    na de mi csak ügyeskedjünk azért :)

    VálaszTörlés