Szent László Napok - Szekszárd

Többen hiányoltátok a Szent László napról szóló bejegyzésem, amit egy időre töröltem, pusztán a blog-játék miatt, hogy egy darabig még "főoldalon" legyen és jobban érvényesülhessen. Tehát most ez jön..

"Ideje, hogy visszatérjek picit a realitás/és a blogolás talajára. Az eltűnésemnek több oka is volt: egyrészt szerettem volna, ha a játék picit a blog nyitóoldalán marad; másrészt dolgoztam; harmadrészt a diplomaosztóm lázában égtem, ami múlt pénteken volt és szerencsére minden szuper jól sikerült. Kiderült, hogy a talár dög meleg, az ünnepély hosszú, de mindezt elfeledtük Szigetváron, ahol egész napos pancsolást rendeztünk az osztó után, otthon pedig éjfélig grilleztünk és ünnepeltünk a családdal. Egyszóval szuper nap volt!

Közben – bevallom töredelmesen – ritkán került a kezeim közé ékszer, eléggé meg is csappant a készletem. A megrendeléseket azért csinálgattam, voltak a jól megszokott formák, voltak érdekes és különleges, olykor vicces dolgok, ezeket majd mutatom. Előbb azért beszámolnék a szekszárdi vásárról is, - mert ha jól rémlik - még az Alsónyékinél ragadtunk le utoljára, amiről megírtam hogy pocsék volt, és ez így igaz. A Szent László Napok viszont mindenért kárpótoltak bennünket! Rengeteg eladásom volt, este 10-ig kint voltunk, sokan dicsérték az ékszereket és vitték is őket rendesen, szóval abszolút feltöltődtem és az egész pozitív löketet adott. Remek, színvonalas programok voltak végig: sok-sok népzene, néptánc, korhű játszópark, vitézi bemutatók, fegyveres bemutató, színházi előadások, fáklyás körtánc este. Az időjárás is kedvezett nekünk, csak egyszer mosta el a hatalmas tömeget (kb. 10 percre). Aztán a kitartó nézelődők szerencsére visszatértek.

Cukiságos szektor

Kedvenceim, a Langaléta Garabonciások. Gólyalábakon szuper-jó műsort adtak, a könnyem is folyt a nevetéstől! Aki szemfüles, fekete ruhában felfedezheti az egykori Suhancosból már jól ismert Szabó Balázst! ♥

További életképek: A csodás barátnőm korhű ruhában hajat font a kislányoknak; különböző népi bemutatók; körtánc és a végére egy kép amit nem bírtam kihagyni; plusz a vásári kiskutya!"

Lassan pedig töltöm fel az újdonságokat, és a régi dolgokat is, amiket még mindig nem mutattam. Időközben két adag csodás üvegem is kiégett. Egyszóval: Van miről lerántanom a leplet, azt hiszem... :)

Nyék

Amint látjátok, hazaértünk Alsónyékről. A vásár nagyon gyorsan véget ért, ennek több oka is volt, de a legfőbb mind közül: az eső. 10-re kellett menni, de csak délután egykor tudtunk kipakolni, a folyamatos esőzés miatt. Mivel füves területen volt a vásár, remekül dagonyáztunk a sárban is, a mini tűsarkúm totál elsüppedt.. Élmény volt, tényleg.

Egész kora délután csak pár ember lézengett, mikor a folklór műsor kezdődött, akkor hirtelen megjött a tömeg, egy-két pillanat alatt. Ennek ellenére vásárlónk sajnos nagyon kevés volt, mondhatni szinte semmi. A nézőtér mögött árultuk ugyanis, úgyhogy mindenki háttal nekünk ült természetesen, és nézte a táncosokat. Persze, ez nem baj, csak időközben leszakadt az ég és az egész vásárt elmosta, úgyhogy mehettünk haza idejekorán. A maradék táncos programot áttették a művelődési házba.

A többi kézművesnek se nagyon volt forgalma, inkább csak nézelődtek az emberek, vagy azt sem. Persze, f*sz nyalóka és p*nci nyalóka, az volt. (Komolyan eszem megáll, nem tudom ezt szebben írni.) Egy szó mint száz, kicsit lehangolt vagyok, mert ez volt az első vásár, ahol részt vettek az ékszereim, úgy hogy én is ott vagyok. És tudom, hogy ez a világ nagyon esetleges, de azért nagyon örültem volna, ha kicsit sikerült volna árulni. Ez valahol a munkánk megbecsülése, szerintem. Remélem, holnap jobb napunk lesz .. :(

Pár képet azért hoztam nektek, ha már ígértem. A standunk legalább szép volt, bár kipakolni sem volt sok értelme.

Cukiságos részlegem

Back to the basics

Kicsit feltúrtam a minap a kerámiás dobozt, már ideje volt, ígértem ide a blogra is képeket, és Tori is mutatott érdeklődést a kerámiák után, úgyhogy most ez jön. Igazából ez olyan "Back to the basics", mert ezzel indult a "komolyabb" ékszeres pályafutásom. Vagy legalábbis a Meskás pályafutás. Az már más kérdés, hogy azóta némiképp átrendeződött az árukészletem. (Na jó, nem kicsit, nagyon!)

Szóval a vásáros anyagunkat megbontva picit, pár fülbevalót és gyűrűt lencsevégre kaptam. Való igaz, hogy ritkán ülök le mostanában agyagozni, ennek fő oka, hogy elég "koszos" meló. És nem lehet bárhol, csak úgy egyszerűen űzni (mint pl. a gyurmát, amit egy kis dobozban bármikor magammal vihetek). Na, de jöjjenek beszéd helyett a képek!

A csíkosakat még mindig szeretem (L)

Vésettek, amit "halál" elkészíteni, sokszor apára bízom, mert ő ügyesebb. A csokibarna fenn van Meskán


Egy pár barna-sárga. Ezek a színek olyan klasszak, szeretem.


Néhány sárközi ihletésű, de nem teljesen az


És még néhány ovális gyűrű


Én egyébként kedvelem őket, bár a Meskán nem volt olyan kitörő fogadtatásuk, mint amire számítottam volna. És a végére tartogattam egy kakukktojást. Ha még nem említettem volna, akkor mos megteszem, hogy a tesómba is szorult kreatív véna a családban! Ő fa ékszereket készít mindenféle színben, formában, mennyiségben. Az alábbi munka kooprodukció: a tesóm csinálta a fa alapot, apukám díszítette, a gyűrű közepén pedig egy általam, üvegrúdból olvasztott napsárga pötty van. A végeredmény pedig különleges. Szerintem.